Miután becsuktam, jöttek a szélezések a csellón. Lakkpótlás is kellett több helyen. Végül felszereltem, és íme, készen lett: Ez egy 100 év körüli manufaktúra hangszer, származása ismeretlen. Megvásárolható a műhelyemben.

A múlt hét végén befejeztem az öreg cselló lakkozását, és felszereltem. Álljon itt egy kép róla egy hosszú időszak lezárásaként:  

Az öreg cselló elérkezett a lakkozás előkészítéséhez. Meglepően szép lakk került elő, ahogy elkezdtem csiszolni. Rengeteg réteg volt rákenve, úgyhogy nem volt könnyű dolgom, de így előbújt a fa, és a alaplakk, ami megmaradt méltó az öreg faanyag szépségéhez.  

Ma ismét az öreg cselló kerül terítékre, kezd egészen hangszer- szerű lenni. A szélezés elkészülte után bevéstem körben a berakás helyét, majd beragasztottam a berakás csíkokat. Tegnap a nyak is a helyére került. Már csak a szélek formázása, csiszolása van hátra, és jöhet a lakk pótlás. Már látni a a fényt az alagút végén. Tavaly […]

Most, hogy egyben van a cselló teste, kezdődhet a külső szélezése. Ezzel tudom áthidalni azt a kezdeti problémát, hogy a hát, meg a tető abszolút nem passzoltak egymáshoz. Közben a hegedű megkapta az alapszínt:  

Ma lecsukom az öreg csellót: Közben az új hegedűm arra vár, hogy elkezdjem a lakkozást.  

Ledolgoztam a csellón a belső béleléseket, tettem bele néhány megerősítő foltot a törésekre, és egy lélekfoltot. Így a belső munkálatok végére értem.  

Az öreg cselló tetejét belülről körbe széleztem. Ezután jön majd a szélezés ledolgozása, és az így kapott felülettel már össze is lehet csukni a hangszert. Addig azonban még belekerül néhány folt és egy lélekfolt.  

Miután a cselló káváját megerősítettem, ahol kellett, elkezdődhet végre a hát külső szélezése. Mivel alulról megerősítettem, a széle mentén egyenletesen le tudtam vágni a majdani berakás belső vonalánál.  

Tegnapi munkám eredményeként ma így néz ki a káva, a perem és a két új tőke: