A minap valaki azt mondta, hogy ajánlottak Neki, mint hangszerkészítőt, de sokáig nem mert felhívni, mert hogy „túl nagy név” vagyok a szakmában, az Ő kis ügyével, olcsónak tartott hangszerével biztos csak feleslegesen terhel…

Kértem, hogy hagyjuk ezt, mert rám pont ennek az ellenkezője jellemző. Nekem az a legnagyobb öröm, hogy ha  valakinek a – teljesen mindegy, hogy milyen értékű – hangszerét, amit Ő szeret,  megjavíthatom.

A háború alatt a németek és az oroszok igen ügyesen a nagyobb értékű hangszereinket elvitték,  a maradék nagy része is azóta külföldre távozott,  így bizony Stradivárit én is csak Londonban láttam testközelből.  Guarneri hegedűit,  pedig csak üveg mögött, múzeumban, vagy posztereken csodálhattam meg.

Nemessányi Sámuel munkáit azonban van szerencsém ismerni, bár sajnos nincsen a család birtokában tőle hangszer.

Ezzel azt szeretném csak alátámasztani, hogy műkincs jellegű hangszerekkel igen ritkán van szerencsém találkozni, viszont a mindennap hozzám érkező kisebb értékű hangszerek karbantartását bárkinek, aki erre kér,  nagyon szívesen elvégzem.

Nap, mint nap szembesülök azzal, hogy a hegedű piacon olcsónak számító 2-300 ezer forint (1000€ körül) értékű hangszerek milyen nehezen megfizethetőek az emberek számára. Hát persze,  hogy gondolkodom azon,  hogyan is tudnék minél olcsóbban valódi minőséget adni.

Sajnos persze ezzel a szöveggel minden valamire való marketinges is előjött már, úgyhogy nehezen hihető szavaim valódisága.

Azok, akik mindezek ellenére megkeresnek, nos nekik tudom mindazt nyújtani, amit én a hivatásomnak tartok.