A legnagyobb problémám az volt a cselló kávával, hogy az egyik felső sarka túlságosan befelé állt, így a tetőnek sokkal kisebbnek kellene lennie ahhoz, hogy jól le lehessen csukni. Egy elég nehezen megvalósítható megoldás ajánlkozott, a saroktőke cseréje. Más megoldás nem lévén ezt választottam.  

A csellóhátat belülről körbeszéleztem. Egyenesre legyalultam a hangszer szélét és egy új anyaggal körben megerősítettem, majd ezt az anyagot hozzádolgoztam a hát anyagához. új felső tőkét is kapott A káva hát felőli felületét megtisztítottam az enyvtől, egyenesre gyalultam, majd hozzácsuktam a szélezéssel megerősített háthoz:  

Most, hogy az eddig tárgyalt hegedűvel elkészültem, visszatérhetek egy régebbi témámhoz, ahhoz a csellóhoz, aminek szinte semmilyen alkatrészei nem passzolnak egymáshoz. Időközben elkészítettem a hát lélekfoltját:

Az öreg roncs cselló hátán a rosszul illesztett ragasztásokat szétmostam, majd újraragasztottam, ügyelve arra, hogy az eltörött részek ismét egy síkba kerüljenek. Az új ragasztásokat belülről aztán megerősítettem kis foltokkal (pakedlikkel). Amint látható, a lélekfoltot is eltávolítottam, mert nem volt illesztve, csak úgy odabiggyesztettek egy fadarabot és jó vastagon rákentek valami ragasztót.  

Egy szörnyűséges állapotban lévő öreg cselló érkezett hozzánk javításra. Első látásra nincs is olyan része, amelyet épnek lehet mondani. Először fölmerült, hogy meg sem javítjuk. De a kíváncsiság, hogy vajon mit tudok vele kezdeni, győzött, így elvállaltam. Szokásommal ellentétben nemcsak a tetőt, vagy a hátat, hanem mindkettőt egyszerre szedtem le a kávákról. Jól sejtettem, hogy […]

Ma felszereltem a csellót, amiről az elmúlt időszakban írtam. Végül szebb lett, mint amilyet reméltem, amikor belefogtam. Ha valakit érdekel, eladó:

Ma térjünk vissza a csellónkhoz.  Azóta már lecsuktam, és az a bizonyos elveszett nyak is pótlásra került. A csiga és a nyak még csak színezve van, lakkozás majd ezután következik.

A cselló tető több helyen el volt törve, viszont jó hír volt, hogy a tető hiányzó darabját a hangszer belsejében megtaláltam. A lélektörést a szokásos lélekfolttal béleltem, az egyéb töréseket pedig pakedlikkel erősítettem meg. Új gerendát kapott és egyik oldalt szélezésre is szükség volt. A tetőn elhagyott szú járatokat találtam, remélem, hogy a lélekfolttal ezeknek […]

Először is ki kellett mosni a hátat és a kávákat. 3 vödör fekete szutykos vizet öntöttem ki. A ragasztás egészen jól sikerült, mert az enyven és a belerakódott piszkon kívül más anyag nem volt benne (értsd: rossz ragasztás). A ragasztás megerősítésére egy vászoncsíkot használtam.

A cselló hátán a fúg a hangszer közepéig szétnyílt.