Most jutott eszembe, hogy már egy hete nem írtam blogot. A múlt héten az egyik saját készítésű bőgőmet hozták karbantartásra. Fogólap lehúzás, felválás ragasztás, láb csere, szélezések, lakkpótlások. Ennek kapcsán gondoltam ismét felhívom a figyelmet a karbantartás fontosságára.

A bőgőket és a csellókat a hangszer méretéből adódóan használat után az oldalukra szoktuk fektetni, hogy ne dőljenek fel. Ez a „testhelyzet” azonban a hangszer oldalán kopáshoz vezet. Először csak a lakk vékonyodik el, majd ha elfogyott, a fa kezd elkopni. Érdemes a hangszert akkor hangszerészhez vinni, ha a lakk kopása érzékelhető, de még a fa nem vékonyodott el. Így megúszhatjuk egy kis lakkpótlással, nem kell a hangszert szélezni.

A nagyobb hangszereknél, de még a hegedűnél is megfigyelhető, hogy nyáron, amikor nagyobb a páratartalom, a nyak lejjebb kerül. Ahhoz, hogy ugyanolyan komfort érzésünk legyen a játék során, ebben az időszakban alacsonyabb húrlábra van szükség. Télen viszont a fűtési szezonban a nyak visszakerül normális helyére és magasabb húrláb használata válik szükségessé. Olyan ez, mint az autóknál a téli, és a nyári gumi. Ősszel, a fűtési szezon elején és tavasszal, a fűtés befejeztével érdemes ezt a lábcserét elvégeztetnünk hangszerészünkkel.

Fogólap lehúzás és vonószőrözés normális használat mellett évente szükséges lehet. A használat gyakoriságától függően ez lehet gyakoribb (gondoljunk itt Lajkó Félixre) vagy ritkább.

Közben egy másik bőgő is érkezett húr és lábcserére. Ez egy szászrégeni gyári bőgő, amelyet szintén én tartok karban. Ha már így összefutottak nálam, csináltam róluk képet is:

két bőgő